Szösz!
Tegnap ugye túlnyomásosra sírtam a világot telis-tele, hogy menjünk Kórházazás után Saloonba, egy Pizzára, nna. Persze senki, ma meg már ugye nekem nem jó, mert szépen tanulok, ahogy azt kell. Érdeklődést mutatva az afázia és az amnézia minden változata iránt. Remélem, engem is egyszer utolér valamelyik.
Na de, nem adtam fel egykönnyen, mondván, fél év elteltével először JÓL majd emberi ételt fogok enni, úgyhogy rendeltem DonPulitól...és nemtom...ma egész nap nagyon megindító dolgok történnek, 5 percenként, a wcn. Lehet, hogy kicsit döglött volt a cucc, amit ráraktak...azért már kezd egy kicsit a faszom kilenni, de sebaj, telik-múlik az idő.
Remélem, azóta Ricsi már megkapta az "eltáv"-ját a nővérkenéniktől , esetleg néhány jó szó, egy félmosoly, netán némi együttérzés, törődés és vigasz kiséretében. :)
Pepsi, én drukkoltam, hogy lemaradj a rajtról, remélem, sikerült. Persze, csak féltékenységből, meg ilyenek. Háhh...Na jó, nem is, nem érdemelted volna meg ezt a sorstól. És végül ittam kávét BEEEEE! Te meg nem! BEEEEE!
Olcsó a dráma.
Nem tudok most mit még. Megyek vissza a vackomra kuporogni a könyvemmel, és közben szánom magam.
P & L