Te ugyanúgy akarsz,ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed
Én látom a szemeden, ha nem is mondod
Őrültek vagyunk és nem bolondok
Nem kell más,úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más,
Nem kell más amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál,
És nem kell más
Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal,
Édes hangod a fülembe súgja,
Hogy nem volt elég,csináljuk újra
Nem kell más,én mint egy állat
elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál,
Nem kell más
Én nem sokat kérek,
Nyelvem hegyén a véred,
Te pedig a torkom harapd át,
És nem kell más
Nem kell más,úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed,a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban,a kádban,
Jó a fűben,az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más
Nem értek a szóból
Sose legyen elég a jóból
Örökre elcsábítottál
Nem kell más
Úgy akarlak téged
Nem érzed,megőrülök érted
Adj hát nekem egy éjszakát
És nem kell más
Nem kell más,nem kell más,nem kell más
Este megköszöntöttük Bandi barátomat. Szoktuk mondani, amilyen szarul indul egy buli, olyan jól végződik, vagy olyan jó kerekedik belőle, s ez ismét igazolódott. Köszöntéskor még igenigen fullon volt a szoba, sok pajkos mosollyal tele a szoba. Aztán fogyni kezdtek az emberek, mi meg inni. Karaoki előtt kötöttünk ki, klasszikusabbnál klasszikusabb zenéker énekelve. Happy Gangtől Hiphopboyzig mindenki itt volt aki számít. Tomi komám barátnője átjött hisztizni, s kiadta az ukászt az urának, h még ötöt énekeljen. Ez igen röhejes, azt gondolom. Tomi a "de megverném most" megjegyzéssel konstatálta szerelme ezen okos megszólalását. Folytattuk volna hát a 320ban, ha nem lettek volna a torkaink romokban. Kivétel persze Bandi, aki a Fradi B-középben testes edzés alatt tartja azt. Hamarosan Bandi elaludt, ülve, ahogy szokott, de most anélkül sikerült az ágyba taszítanunk, hogy - ahogy múltkor tette - hisztizni kezdje, és kétszer is jól bekúrja a fejét a radiátorba. Így hát rizikózni kezdtünk, és két olyan remek fordulót játszottunk, hogy fél nyolckor fel is mentem a szobába. Persze előtte csináltam még 10 képet arról, ahogy Tomi Bandi mellett elaludt, mert a kép melegséget sugallt, s ezt a ritka pillanatot alaposan meg kellett örökíteni. Be is takargattam őket, milyen édesek. Tomi, ezt beszoptad. Tehát felmentem a szobámba, miután legény már nem maradt a gáton. Útközben rántottájukat sütögető és órára siető szorgos egyetemistákkal találkoztam. Mondom, fél nyolckor? Hát ezek be vannak talán baszva. Egy kis különműsorral örvendeztettem meg szobatársam, s annak nagyhajú kedvesét, majd elfüggönyözött szobában, kikapcsolt hangfalak mellett álomra hajtottam a fejem. Jó éjt..
Majd nemrég jó reggelt, indul a nap! Várnak a kihívások! Meg a pedagógia gyakorlat beszámolócsomagjának elkészítése mindenek előtt!
Áldásom rátok!