Szervusztok gyermekik!
Először is, mindazoknak, akik e-mail írás miatt agódnak, emeletről ugrálnak, ereket vágnak/harapnak át, busz elé vetik magukat vagy kínjukban...gobleineznek! :D Szóval, szerintem ez a blog azért jött létre, hogy mindenki ide írja a bánatát, innentől fölösleges az e-mail...szerintem. Ide lehet képet felrakni, nincs olyan, hogy "jajjmegnyomtam az escet és kitörölte az egészet és most megölöm magam", nincs olyan, hogy valaki nem kapja meg, mert tele a postaládája, nincs olyan, hogy valaki nem olvasta, mert ha valaki idekattan, akkor mindent olvashat...mégegyszer: szerintem.
Meg hát modern gyerekek is vagyunk, mit nekünk e-mail?
Más.
Egyszerűen nem tudom, hogy meddig fogom bírni ezt a fajtát. Az ok, hogy ma tartottam egy 45 perces órát, amire 5 (azaz ÖT) órán keresztül készültem...ez önmagában üdítő dolog. De az, hogy hetente 3 ilyen óra van és átlag 2-3 órát kell készülni, az nem annyira. Vagyis, az is frissítő élmény lenne, ha emellett még nem kéne nekem is suliban járni, hanem az egész félév csak ez a kib* tanítási gyakorlat lenne. Pipa! kössed fel a tundra bugyit, mert ez nagyon durva...persze attól is függ, melyik tanárhoz kerülsz. Én nagyon csípem az enyémet, csak PICIT sokat követel, na.
Björk! Kösz, hogy hívtál, megpróbálom vinni a rendelést, a piákban nem vagyok biztos. Ha netán eltévedtem valahol, vagy valami, akkor majd felhívlak, de szerintem nem fogok, mert okoskiggyereknek érezem magomat...legalábbis egyelőre. Szóval jó lenne már ott lenni, meg dumálni.
Pipe! Mondom, megkérdezem holnap (szerdán) a dolgaidat, ha bent lesz az ürge, no fosing. Ha nem lesz bent, akkor szerintem írj nekik e-mailt, állítólag (!) arra szoktak válaszolni.
Na, most lépek órára, mindenkinek minden szépet!
Csövi
Rice